Ja igen, bár kaptunk tartalék takarókat, az éjszaka első felében nem hogy nem fáztunk, de egyenesen túl meleg volt a zsákokban, úgyhogy nem is kellett a plusz takaró, aztán meg hajnalban nagyon hideg lett, s kint olyan szél fújt, hogy csak úgy rázta az ablakot.
Reggelre szokás szerint kitisztult az ég, a függönyöket elhúzva az Everest nézett vissza ránk, úgyhogy reggeli után neki is indultunk.
A terv az volt, hogy leereszkedünk Debuche-ba, majd utána fel Pangboche-be, ahol amúgy aludtunk volna. Mivel 2 óra sem kellett, hogy odaérjünk, ezért úgy döntöttünk, hogy a következő napot lerövidítendő tovább megyünk Somare-ig. Viszont Somare-t is kicsivel több, mint egy óra alatt elértük, s erővel is egész jól birtuk, úgyhogy azt gondoltuk, hogy felszívjuk magunkat, megebédelünk és elmegyünk egész Dingboche-ig.
Hát ez az utolsó egy óra már elég gyötrelmes volt, a végén a falun belül már csak kullogtunk, de most végre itt vagyunk, 4440 méter magasan Dingboche-ban.
A szemhélyaimból a víz szépen lement, Kriszti dereka és az én térdeim is tökéletes állapotban vannak, kizárólag a fejünk fáj most eléggé. Ha estére romlik, akkor ibuprofin, ha pedig reggelre nem múlik el, akkor diamox.
S hogy ne csak a panasz legyen, pár pozitívum is van azért: Kriszti jó kedve egész nap kitartott, mikor épp kapott levegőt még viccelődött is, a táj továbbra is lélegzetelállító, az emberek kedvesek, a nepáli gyerekek iszonyú aranyosak, a kaja jó és bőséges és fürdés nélkül is lehet élni.
Egy darabig. :)
Ja igen, nem sokkal az után, hogy ideértünk és beültünk teázni, elkezdett szakadni a hó. Az a nehány csoport, akiket megelőztünk út közben már tetőtől talpig behavazva ért ide. De amilyen gyorsan jött, úgy el is ment a hó, csak a szép tájat hagyta maga mögött.
A Himalájából ide jött az ítélet idő ! Óriási szél, hófúvás. Az ország hó alatt.A közlekedés megbénult, áramszünetek ! Ott most jobb mint itt !
VálaszTörlésMár csak ~700 m van hátra ! Hajrá !