De ami azután következett, arra egyikünk sem számított. Elvileg megkaptuk a szállás legmelegebb szobáját, de ehhez képest annyira hideg volt, hogy hihetetlen. Kint már az alaptábortól visszafelé eleredt a hó, s később még a szél is feltámadt, úgyhogy az apró porhó csak úgy fújt be az ablakok mellett, meg a szoba többi illesztesén. Sikerült különböző párnákkal meg takarókkal elbarikádozni az ablakokat, szóval legalább a hó kint maradt, a hideg viszont nem. Mi ugyan nem fáztunk az éjjel köszönhetően a zsákjainknak, meg az extra takarónak, de reggelre minden más megfagyott a szobában. Amúgyis nehéz reggelente a hidegben átöltözni, de ez ezen reggelen még nehezebb volt, mivel Indra 6-kor ébresztett, hogy tiszta idő van, irány a Kala Pattar.
Nekiindultunk hát az 5550 méternek, de fel kellett adjuk nagyjából fél út után 5400 méter környéken, mert elviselhetetlen volt a hideg, a nap pedig még nem kelt fel, úgyhogy remény sem volt jobb időre. Sorra jöttek szembe a visszafordult hulla sápadt emberek, úgyhogy amikor már elkezdtük nem érezni a számtalan réteg ellenére nemhogy a lábujjainkat, de már a lábunkat sem, visszafordultunk. Annyira hideg volt, hogy a fényképező egyébként teli akksija is nehány kattintást bírt, s aztán le is merült.
Amikor elértünk le a szálláshoz, a kinti hőmérő -14 fokot mutatott, szélárnyekban. Mert azt mondanom sem kell, hogy a "vakondtúráson" -ahogy Kriszti hívta a Kala Pattart- nem kicsit fújt a szél.
Szóval meghoztuk az egyetlen helyes döntést, s elindultunk visszafelé, s kizárólag ebédelni álltunk meg Lobuche-ben.
Aznap estig Periche-ig akartunk eljutni, amiről korábban azt hallottuk, hogy iszonyú szeles hely. S mikor odaértünk éreztük is, hogy nem tudtuk rosszul: rohadtul fújt a szél, ráadásul mivel az Ama Dablam havas és jeges lejtői felől fúj mindig, ezért kellemesen hideg is.
Az út persze visszafelé is gyönyörű volt, nagyon nehéz megfelelő jelzőket találni rá. Egyszerűen hihetetlen, elképesztő.
Periche-ben velünk együtt kb. 5 fizető vendég volt a szállásunkon, úgyhogy ott sem volt túl meleg, de minket most csak egy dolog érdekelt, a zuhany.
Ez úgy nézett ki, hogy megfürdünk vödörből, vagy ugyanannyi rupiáért rendes folyóvizes zuhanyt veszünk. Utóbbit választottuk, úgyhogy a személyzet elkezdett ész nélkül vizet forralni és miközben mi lent álltunk a tusolóban, ők hordták fel a vizet a tetőre és öntözték egy hordóba, ami utána szépen habtestünkre folyt. Szerencsére sikerült gyorsabb ütemben hordaniuk, mint ahogy mi engedtük magunkra, úgyhogy végül sikerrel vettük mi is és ők is az akadályt.
Az este hátralevő része úgy telt, ahogy minden este itt: kaja után olvasás és beszélgetés a jakszarral fűtött tűzhely körül, 8 óra felé pedig elmegyünk aludni, s reggel 7-8-ig sok wc-zéssel tarkítva, de végig alszunk.
Hát így.
Periche, 4240m.
Képek inkább fényképezővel készültek, úgyhogy majd otthonról felteszem őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése