Delhiben felébredtem és megettem a lufthansa-s extra doboz kaját, Kriszti még aludt. Aztán 3 órával indulás előtt kivittek a reptérre, amíg a beszállásra vártunk, Kriszti aludt. Felszálltunk, s Kriszti már megint aludt. Amíg én a Himalájat néztem a gép ablakából, addig Kriszti igen komolyan véve a nyaralást - találjátok ki - aludt. :)
A delhii repülőtéri személyzet hozzáállása vetekszik a magyar kollégákéval, csak ezek iszonyú komolyan veszik magukat. főleg a nők akadékoskodnak a legjobban. Volt minden: biztonsági kapu, motozás, a gép ajtajában csomagkotozás, meg vagy 10x nézték meg a beszállókártyát. Pedig annyira nem is voltunk fáradtak, hogy pakisztáninak nézzünk ki.
A delhii fegyveres őrök után a katmandui eső és a tök szép tégla reptéri épület igazi felüdülést hozott. A bevándorlási ellenőrzésen szó szerint átvánszorogtunk, mert tök sokan voltak és a személyzet sem volt a helyzet magaslatán földrajzi értelemben, mert pl. az előttünk álló valami olyan országból jött, amit nem találtak a térképen és a végén már 4en keresték. kb. 1 óra múlva már kint voltunk, s az ügynökségünk embere már várt minket és elvitt minket a szállásunkra, Katmandu szívébe Thamel-be, a Buddha hotelbe.
Aztán együtt elmentünk pénzt váltani, majd zabálni egy jót. Közben mesélt egy csomót, 31 éves és 5 éve hegyi vezető.
Szóval most jól lakva fekszünk a szobába, s azon tűnődünk, hogy került madártoll egy ablaktalan fürdőszoba kádjába. :)
Katmanduból nem sokat láttunk, mivel sötétben értünk ide, közvilágítás nincs, kátyúk, dudaszó viszont van. A hangulata nagyon egzotikus, különleges, nagyon keleti. Tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése