Szóval a tegnap esti alvással nem volt különösebb gond, Kriszti alig hogy becsukta a szemét, már aludt is. Én még bambultam egy darabig, meg köszönhetően a rengeteg folyadéknak, amit az akklimatizációt elősegítendő megittunk - egyfolytában a wc-re jártam.
A zsákban jó meleg volt, bár reggel 5 felé arra ébredtem, hogy fázom, úgyhogy magamra kaptam egy zoknit és aludtam tovább. Természetesen tusolás kathmandu óta szóba sem került, de szerencsére nem annyira érezzük magunkon és egymáson a dolog szükséget. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy kellő távolságot tartunk egymástól. :)
A reggelit követően elindultunk mai akklimatizációs túránkra, ami most kivételesen nekem ment jobban, bár azért kapkodtam a levegőt. Kriszti is kitartó volt és feljött persze, de azért a mai napot ő szenvedte meg jobban.
Azért a látvány kárpótolt minket a szenvedésekért, hiszen a jutalmunk a gyönyörű idő mellett az volt, hogy láthattuk Namchet felülről, arról már nem is beszélve, hogy mikor felértünk, teázás közben végig az Everestet, Lhotse-t és az Ama Dablamot bámultuk. A cseresznye a habon már csak az volt, amikor észrevettük, hogy van mobilnetes lefedettség és bár otthon csak hajnal 6 volt, tudtunk beszélni az otthoniakkal és nekik is meg tudtuk mutatni ezt az elképesztő kilátást. Na meg persze nektek, egy kép formájában.
Most épp az ebedünkkel harcoluk, utána a nap hátralevő része a pihenésé, tusolni is kéne most már egyet, aztán holnap reggel tovább állunk Tengboche felé, ahol már nem biztos, hogy tudunk írni, úgyhogy lehet hogy pár napra eltűnünk.
Ja igen, az akklimatizációval és a hegyi betegséggel egyelőre jól állunk, kis fejfájás volt csupán, de azon is túl vagyunk úgy tűnik.
Minden nagyon király, remélem bírni fogjuk továbbra is.
Namche, 3441m.
Remélem a gépetekben sokkal több kép lesz !
VálaszTörlés