A kiadós reggeli (chapati + omlett) után megindultunk Namche felé. Az út egy darabig vízszintes volt (nepáli ertelemben: fel-le fel-le), kereszteztük a folyót 3-4 függőhìdon, amik a vìzszinthez képest indokolatlanul magasan vannak s kb. 100 m hosszúak. Az utolsó híd után cikkcakkban irány felfelé Namcheba, 700 méter szint.
Akklimatizáció szempontjából minél lassabban megyünk, annál jobb, úgyhogy mi igyekeztünk nagyon lassan menni... Ami amúgy nem volt nehéz mert a ritka levegő itt már éreztette hatását, néhol már kapkodtunk a levegő után. Kriszti is hős volt, nagyon kitartóan egy zokszó nélkül nyomult felfelé. Út közben a hó már majdnem mindenhol elolvadt, de azért néha a fákról ránk pottyant egy-egy hógolyó. Menet közben egy pihenőnél már láttuk az Evetestet is, ami Kriszti egy "ühümm"-mel nyugtázott.
Az idő teljesen jó, egész délelőtt szikrázó napsütés, amikor süt egyből vétkőzni kellett; amikor feltámadt a szél, akkor meg öltözni. Szembe meglehetősen sok turista jött, velünk egy irányba csak a helyi teher hordók haladnak elképesztő méretű pakkokkal. Mikor ők megállnak egy cigire, akkor van esélyünk elosonni mellettük.
Végül ideértünk épen és egészségesen, hegyi betegségnek egyelőre nincs nyoma, isszuk a rengeteg vizet, ahogy kell.
A szállásunk ma is kiváló, napos és meleg a szobánk. A kaja jó volt és kiadós (nepáli dhal bhat, amit a helyiek is esznek.
Namche Bazaar, 3441m. Ilyen magasan még sosem voltunk.
Hová lett a 2 nepáli kötött sapka ?
VálaszTörlés